A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?
Hű. És megint csak ennyit tudok hozzáfűzni. Hű.
Imádom a paranormális, misztikus történeteket. Másodszori olvasásra sem okozott csalódást ez a könyv, attól függetlenül hogy tudtam mire számíthatok. Mindenével tökéletes. A karakterek jól eltaláltak, a történet fenomenális.
Annyi problémám volt az olvasás közben, hogy annyira sok mindent nem tudunk meg Alexisről. Mégis miért lett számvetett? Mi az, amiért kiközösítik? Szerintem ezt is jó lett volna kifejteni.
Számomra letehetetlen volt, mint Kasey és a babái.
Azon kívül, hogy a történet fenomenális, eléggé kiszámítható is. Adott egy kislány, aki szereti a babákat. Adott egy régi ház, amiben egy démon él. Hajdanán rettenetes dolgok történtek ott. Ha ezeket összerakjuk már tudjuk is, hogy mi fog történni. Na, ugye. Minden egyes démoni lénynek kell egy horgony a földi léthez.
Tetszett ahogy az írónő csűri-csavarja a dolgokat, és apránként adagolja őket. Még így, hogy már egyszer olvashattam, így is tudott meglepetéseket okozni.
Imádtam! Imádtam ahogy képes volt megborzongtatni, libabőrös lettem. És ezt az érzést annyira hiányolom egy-egy könyvből, hogy az valami hihetetlen.
Viszont amit szerintem ki lehetett volna hagyni, az a romantikus szál. Értem én, de valahogy nem illik az összképbe. Ha egy könyv a horror cimkét hordja, akkor az maradjon is horror. Féljünk kimenni az éjszaka kellős közepén. Ugorjunk a hirtelen zajoktól. Ne merjük elhúzni a függönyt.
Kinek ajánlom? Bárkinek aki szeret borzongani, félni és ijedezni. Vagy egyszerűen csak meg akar ismerni egy új műfajt!
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése