Kiera Cass – A Párválasztó

Harmincöt ​lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás herceg szívéért vetekedjenek egymással.

...

Egybe hozom az értékeléseimet!

Kiera Cass – A Párválasztó

Kicsit vonakodva bár, de belekezdtem, először is iszonyatosan hasonlított számomra a Beavatott sorozatra. Voltak pillanatok mikor legszívesebben egy hatalmas táblát akasztottam volna magamra, hogy ne zavarjanak a körülöttem élők, vagy elbújtam volna valami kis lyukban, csak hogy elolvashassam, mert képtelen voltam letenni .Jane Austen-i korba képzeltem el, ezért is néztem nagyokat, mikor előkerült a mozi illetve a popkorn gép, kicsit rontott az elképzelt világomon, ám nem ment a történet rovására. Tipikus szerelmi háromszög, viszont én nem tartozom sem Aspen sem pedig Maxon szurkolótáborába, egyik sem lopta be magát a szívembe. Viszont minél jobban szeretnék olyan barátnőket, mint Marlee, szobalányok; Lucy, Anne és Mary. Ők teljes mértékben a szívemhez nőttek. Celeste-t a leggyűlöltebb ellenségemnek sem kívánnám – vagy mégis? – America testvére, May.. aranyos, azzal a kis rózsaszín álomvilágával. 

Mindenesetre boldogan ugrom a következő részbe! ❤

Az Elit

Teljesen levettek a lábamról! 

Amit az első részben annyira hiányoltam, most az egészet megkaptam, egyenesen az arcomba! 

Kikészültem ettől a szeret-nem szeret játéktól, amit America űzött, már-már túlontúl sínylődött, kedvem lett volna legalább az egyik pasit kitépni a könyvből. 

Celeste, drága Celeste. szívesen benyúlnék az olvasmányba, és kiszednélek onnan, csak hogy agyonvághassalak. Marlee pedig, még mindig imádom, viszont ezt tényleg nem gondoltam, hogy pont majd egy palotaőrrel, hisz annyira ártatlan és naiv. Viszont Mer hatalmasat nőtt a szememben, hogy segítségére rohant, igaz, sikertelenül. A királyt pedig nagyon nem kedvelem, még lesz problémánk vele – de ezt majd a további részekben tudjuk meg – És amit a fiával tett, komolyan így kellett megbüntetnie? Aztán Aspen, sosem bírtam, viszont hogy most kettes lett, teljesen megváltozott, és nem a jó irányba.

Az Igazi

Lassú,lassú és monoton. Az ilyen sorozatokkal mindig az a bajom, hogy lassan indulnak be, döcögősen indulnak a dolgok. Persze romantikus, könnyed és csöpögős, így meg ne várjam hogy egyből az arcomba robban a történet megannyi izgalommal. Nagy nehezen, de végül Celeste a szívembe lopta magát, mégsem egy szörnyeteg, végre! És Kriss, Kriss-en pedig elcsodálkoztam, nem is gondolkoztam olvasás közben, csak vittek a sorok, nem gondoltam volna, hogy ki is ő. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy „Északiak” is részt vesznek benne. És ez a szerelmi háromszög! teljesen kiborított, alig vártam, hogy legalább valamelyik elpatkoljon, eltörje a lábát, csak hogy történhessen már végre valami, mert az isten szerelmére sem akart jönni az izgalom. 
Aztán bőgtem. Sokat. Amikor America apja meghal, pedig annyira a szívemhez nőtt! Viszont róla tényleg nem gondoltam, hogy a lázadókhoz tartozik. 
Volt aminél a vállamon lévő kisördög késztetett vigyorgásra, az pedig a király halála volt. NE GONDOLJATOK SZÍVTELENNEK. De tényleg megérdemelte.. nem kedveltem, sőt, gyűlöltem. ( oké, egy gyűlöltemnek sem kívánom a halálát) de akkor is kiborított amit művelt, érzéketlen és bunkó volt.

 A koronahercegnő

Erre a könyvre már végképp nem maradt hajam, körmöm. 

Végre vége, na nem azért mert annyira szörnyű lett volna. Talán csak egy kicsit. Voltak unalmas pillanataink a könyvvel, hogy „ most ez tényleg? ” " Na ne már. " és hasonló fajtái. Azt kell mondjam, hogy Eadlyn kibírhatatlan, elviselhetetlen kis fruska számomra, aki bármit megtehet bárhol és bárkivel, eléggé szívtelennek hatott, amikor Neena a szívét-lelkét kiteszi érte, és ő csak így félvállról leszólja, megsérti, és még csak nem is tud róla hogy mennyire a szívébe gázoltak ezzel szerencsétlen lánynak. Én biztos nem tűrtem volna, hogy így bánjanak velem. Eadly túlságosan is fent hordja az orrát, és ez nekem egy csöppet sem tetszik, ahogy a tiarái után nyávog, ahogy kiakad azon, hogy nem érhetnek hozzá, mégis miért? tán aranyból van a bőre? Könyörgöm, ne már. 

A fiúkat egytől egyig megkedveltem, persze leginkább Henri, Erik és Kile jutott a szívemhez közel – ha a hercegnő helyében lettem volna én bizony megtanultam volna Finnül, vagy legalább is egy keveset, hogy tudjak vele társalogni – Nem tudom hogy bírja ezt, a helyében nem mennék férjhez, mert én képtelen lennék közölük választani, inkább „ tartsa meg ” mindet és legyenek csak barátok. 

Aztán.. bumm, a kis hercegnő kezd megérni! Végre komolyodik! Őszintén várom, hogy mi fog történni vele és a srácokkal a következő kötetben. Gyerünk, Eadlyn, tudsz te jobb is lenni!