“ A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságba vezeti el az olvasót: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon van hatalmon hü barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége, hogy meg tudja újítani, és élettel tölti fel azt a műfajt, amit a számtalan populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasyeposz nagyszabású felütése. ”
❝ Először a sorozatot kezdtem el nézni. Teljes mértékben unalmasnak tartottam, és csak az első rész végéig jutottam. Utána rá félévre pedig ismét megpróbálkoztam vele. Az adaptáció teljesen maga alá gyűrt. Egyszerűen imádtam és faltam a részeket, oly annyira hogy a hatodik évad megjelenését követően, körmöt lerágva vártam a folytatást. Egyszerűen hihetetlen amit George. R.R Martin megalkotott! Tökéletesen kidolgozott, és egymástól különböző karakterek szerepelnek és kelnek életre a lapok között. Mindenkinek más- és más tulajdonsága van. Hús-vér alakok. Jellemük szüntelenül változik, egyre árnyaltabb lesz. " A könyv figurái olyanok, mint maga az ember. " A fantasy műfajába soroljuk, ám mégsem az. A természetfeletti erő kevés szerepet kap benne. Lovagias, középkori hangulat, lovagokkal, nemes hölgyekkel, urakkal, rabszolgákkal, árulókkal, lázadókkal, zsarnok királyokkal.
Rettentően mérges vagyok magamra, hogy ezt ilyen nehezen tudtam csak befejezni, annak ellenére hogy egész sok időt szenteltem neki – már amennyit sikerült –
Ó, Martin. Te vagy az első férfi az életemben, aki a földre tud taszítani, érzelmileg.
Egyszerre imádlak és gyűlöllek. Gyűlöltem hogy így tudsz szórakozni az érzéseimmel, mint macska az egérrel. A végsőkig húztad az idegeimet, annak ellenére, hogy a teljes sorozatot megnéztem, és tudtam hogy mi fog történni. Ó, te szadista férfi, aki halomra öli a kedvenceimet. Mindvégig imádkoztam értük, hogy most másodszori olvasásra ne haljanak meg a te kezeid által, de mégis te nyertél. Ó, te! Imádtam azt amit megalkottál. És köszönöm, hogy ott állhattam a szereplőid mellett, és szemmel követhettem minden egyes mozdulatukat.
A karakterek tökéletesek, kidolgozottak. Senki sem mellékszereplő, mindenki más és más. Hús-vér alakok. A megalkotott világ valami fenomenális! Mindennek megvan a maga oka és következménye. Izgalmas. Egyáltalán nem az a könyv, amit csak úgy félre lehessen dobni, muszáj tudnunk hogy mi történik a szereplőkkel.
Azóta is siratom Eddard Starkot, és Drogo-t. Reménykedtem hogy másodszori olvasásra megússzák… ❞
A Mások vigyenek el, Martin!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése